/avagy madéfalvi élmények, labdarúgó sikerekkel/

Azt biztosan sokan tudják Mogyoródon, hogy van a községünknek egy testvértelepülése Erdélyben, melyet Madéfalvának hívnak. Gondolom annak is híre ment már, hogy milyen jó a kapcsolat a két település lakói között. Az elmúlt évtizedben rengeteg barátság köttetett a közös látogatások és vendéglátások kapcsán. A kapcsolatok ápolásáról a két község önkormányzata gondoskodik, hiszen minden évben egyeztetnek a  helyi rendezvények látogatásáról,akkor is ha meghívó ez egyik fél és akkor is ha meghívott. A polgármesterek, képviselők és segítőik szervezik az utazást a szállást és a rendezvények lebonyolítását.

Az idei évben erdélyi barátaink voltak a vendéglátók, így a mogyoródi embereknek ismét lehetőségük volt kilátogatni Madéfalvára, a Hagymafesztiválra.

Ez a rendezvény egy 3-4 napos ünnepet jelent testvértelepülésünk életében, melyet gazdag programokkal színesítenek a rendezők. Az ide látogatók idén is részt vehettek kirándulásokon, helyi termelők által kiállított vásáron, reggelig tartó bálon és egy hagyományosnak tekinthető kispályás labdarúgó tornán.

Ezen a tornán a környező települések önkormányzati csapatai vesznek részt, és mérik össze labdarúgó tudásukat egy 20×40-es műfüves focipályán. A kispályás torna versenykiírása szerint, aki a legjobbnak minősül ezen a napon az elnyeri a hagymakupát. Ez egy vándorserleg, amit a következő évben a győztesnek vissza kell vinnie és újra meg kell harcolniuk a csapatoknak a kupáért. Amennyiben valamelyik csapatnak sikerül ezt a tornát az egymás után következő 3 évben megnyernie, akkor a hagymakupa örökös tulajdonosává válik.

Településünk az elmúlt két évben olyan erős csapatot tudott kiállítani, hogy a torna végén mind a két alkalommal a mogyoródiak emelhették magasba a kupát. Az idei évben már nagy volt a tét, mert ugye, ha idén is Mogyoród nyer, akkor a kupa végleg hozzánk kerül.

Megnyertük, de beszéljenek erről a mellékelt fényképek illetve Babják Gábor labdarúgónk, aki néhány sorban leírva megosztja a kedves olvasókkal az utazással kapcsolatos élményeit, tapasztalatait:

„Életemben először adódott úgy, hogy el tudtam menni a csapattal Erdélybe. Először sorsolással döntöttük volna el, hogy ki mehet, mert túl sokan jelentkeztek az útra, de aztán egy apuka segítségével megoldódott az ügy, így szerencsére mindenki tudott menni, aki szeretett volna.

Egy kisbusszal mentünk, amiben kilencen ültünk – bele értve a sofőrt és az edzőt is – és külön autóval hárman plusz a kísérő apuka.

Csütörtök hajnalban találkoztunk, a mogyoródi önkormányzat előtt. Csak este érkeztünk meg 7 óra fele, hisz az út körülbelül 700 km hosszú volt, de minden percét élveztük, egész úton remek volt a hangulat, kivéve mikor mindenki aludt – leszámítva a sofőrt.

Mikor megérkeztünk, egy helyi srác, Joe (Csibi József) fogadott, aki elvezetett minket szálláshelyünkre. Előző értesülések szerint egy menedékhelyet szántak nekünk szállásnak. Kissé félve indultunk el, nehogy a hegy tetején egy roskatag kis faházban kelljen megszállnunk, de hatalmasat csalódtunk, méghozzá kellemesen. Egy Európai Uniós támogatásból megépített házban volt a szállásunk, nem messze a falutól, és remekül fel volt szerelve. Az első este a hosszú út és egy kiadós vacsora után, készülve a másnapi kupára, tértünk nyugovóra.

Mindenki nagyon izgatottan várta már a bajnokságot, hiszen ez volt az ok, amiért mentünk. Két mogyoródi csapatot is tudtunk indítani, egy megerősített önkormányzati és egy ifista csapatot. A mérkőzések kétszer nyolc percesek voltak, egy kis műfüves pályán. Két csoport volt, az egyikben négy, míg a másikban öt csapat szerepelt. Az önkormányzati „vegyes csapat” csoport elsőként jutott tovább, míg sajnos a fiatalokból álló csapatunk kiesett, de nem lankadtak, hiszen szurkoltak tovább társaiknak. A továbbjutó csapat egészen a döntőig menetelt, ahol Madéfalvával kerültünk össze. A mérkőzést egészen jól kezdtük, viszonylag hamar vezetést szereztünk, és az 1-0 eredményt egészen a vége előtt pár másodpercig tartani is tudtuk, míg ki nem egyenlítettek. A mérkőzésnek vége lett, következtek az idegtépő büntető rúgások, amiből végül mi kerültünk ki győztesen, így immáron harmadszorra is zsinórban megszerezve az első helyett, hazahozhattuk a fesztivál nevét is birtokló, Hagyma-kupát.

A kupa után következett a péntek esti bál, ahol egy finom vacsora után, hajnalig tartó mulatozással ünnepeltük meg győzelmünket, a pályán még ellenfeleinkkel, de akkor már barátainkkal.

Másnap korán indultunk haza, hiszen vasárnap az U21-es csapatunk bajnoki mérkőzést játszott.

Nagyon élveztem ezt a kis utazást, hisz gyönyörű helyen voltunk, győztünk is, a hétvége alatt remek kapcsolatok születtek, és ha nem is sokáig, de egy kis ideig betekintést is nyerhettünk egy másik országban élők életébe. Az itteni emberek magyarságtudata és vendégszeretete példaértékű.

Köszönjük vendéglátóinknak a fogadtatást és az ellátást, az utazás után gazdag élményekkel térhettünk haza Mogyoródra!

RZ.