Melyik szülő ne szeretné sportoló gyerekét az élvonal bajnokságában látni?

Meddig és minek az árán juthat el egy kis helyi, közösségi focicsapatból egy tehetséges és szorgalmas játékos magasabb osztályba, nagy klubhoz?

Beszélgetésünk alanya Mertse Ábel, aki jelenleg a Diósgyőr játékosa, az ő sikertörténetéről beszélgettünk hosszasan, amivel az alábbi összefoglalóban szolgálunk történeti példaként.

Ábel 2011-től 2013-ig focizott a Mogyoród KSK-ban, Kurucz Lajos, Veres Csaba és Ribai Attila edzők „kezei alatt” fejlődve további tehetséges mogyoródi srácokkal, akik ma is fociznak, rangosabb klubokban, vagy éppenséggel visszatértek nevelőegyesületükbe, mint legutóbb két játékosunk, Holló Balázs és Morvai Tamás. (UTE)

Ábel elsősorban apai ösztönzésre kezdett el focizni a Mogyoród KSK-ban, ahol gyorsan felhívta magára a trénerek figyelmét,  közben birkózni is járt Kéri Zoli bácsihoz, ahol szintén sokat tanult,  megkapta a labdarúgásban is hasznosítható alapokat.

Amikor az edzési időpontok ütköztek, el kellett döntenie, hogy melyik sportágat választja, végül azért  döntött a foci mellett, mert a csapatjátékban jobban érezte magát, mint egyéniben.

Ábel így maradt a Mogyoród KSK labdarúgója, ahol megtalálta a számítását, ezt mi sem bizonyítja jobban, hiszen a korosztályos bajnokságban, (megelőzve a vetélytársakat) 53 rúgott góllal, gólkirály lett.

A sikeres év ellenére, akkori edzőjével kapcsolata feszülté vált, így barátai hívó szavára átigazolt Gödöllőre, ahol előbb a Főnix, majd a GSK játékosa lett, itt már a saját korosztályában és a nagyobbak között is kipróbálhatta magát.

Csatárunknak jól alakultak a dolgai Gödöllőn, jól ment a játék így több csapattól is kapott átigazolási ajánlatot, ennek ellenére nem váltott, mivel ebben a közösségben is jól érezte magát, illetve érezte a fejlődési lehetőséget is.

Ekkoriban a GSK-nak együttműködő partnere volt a nyíregyházi Bozsik Labdarúgó Akadémia, ahová a gödöllői edzők ajánlásával kerülhettek be a gyerekek.  A helyi szakmai stáb ajánlott játékosai között szerepelt Ábel is, aki néhány társával együtt leutazhatott Nyíregyházára egy bemutatkozó játékra.

  A bemutatkozás annyira jól sikerült az ex KSK-s fiúnak, hogy felvették az Akadémiára, ez azt jelentette, hogy 15 évesen le kellett költöznie Nyíregyházára, távol a szülőktől, barátoktól, barátnőtől. Gondoljunk bele, hogy micsoda kihívás ez egy fiatal fiúnak! Ez eleinte nehézséget is jelentett számára, viszont szerencsére könnyen barátkozott, így viszonylag hamar be tudott illeszkedni, később csapatával az U17-es bajnokságot megnyerte, ő pedig második lett a góllövő listán.

Nem sokkal ezután felfigyelt rá a DVTK (Diósgyőr) akiktől fiatal kora ellenére, visszautasíthatatlan ajánlatot és szerződést kapott, így ismét klubot váltott.  A nyíregyházi vezetők nehezen váltak meg kedvelt labdarúgójuktól, de megértették a váltás okát, így focistánk 16-17 évesen ismét új helyre, új közösségbe került.

Nem nehéz kitalálni, hogy az első év végére Diósgyőrben ki lett a házi gólkirály, hát persze, hogy MERTSE ÁBEL J aki jelenleg az NBIII-as felnőtt csapat keretének tagja, fiatal kora ellenére rendkívül céltudatos és szorgalmas. Igyekszik megfelelni a jelentős rugalmasságot igénylő folytonos változásoknak. Céljai között szerepel, hogy jelenlegi klubjában bemutatkozhasson az NBI-ben, erre meg is van az esélye, hiszen az első csapat edzői stábja figyelemmel kíséri fejlődését.

Diósgyőrben rengeteg edzésük van, hetente minimum hatszor tréningezne, vasárnaponként pedig bajnoki mérkőzéseket játszanak. Náluk már a meccs előtt 2 órával az öltözőben kell lenni, a találkozókról videó-elemzés készül, ennek segítségével a saját és az ellenfél játékára is ráláthatnak.

A hírhedt diósgyőri Ultrák meg is követelik tőlük a jó játékot, ki kell szolgálni a közönséget!

Ábel részt vehet az első csapat edzésein is, van még ideje fejlődni, hiszen a szerződése 2020 júniusában jár le, céljai között szerepel hogy bemutatkozhasson az NB1-ben, ha pedig külföldön játszhatna, akkor a gyerekkori álma is valóra válna.

Jelenleg jobb szélsőként vagy befejező csatárként szerepel, ezeken a posztokon jól érzi magát, jól teljesít, rugótechnikája az erősségei közé tartozik, érzi a kaput és szeret fejelni is.

Saját bevallása szerint nem szeret veszíteni, gyengébbik lábát és állóképességét igyekszik kitartóan fejleszteni. Megtanult lehiggadni, mert gyerekként nehezen kezelte a feszült helyzeteket, ami negatívan befolyásolta játékát. Ebben a folyamatban a klubnál dolgozó sportpszichológus is segített.  Alkalmazza az ehhez szükséges elsajátított technikákat, így egy-egy gyengébb pillanaton könnyebben át tud lendülni, félre teszi a negatív  érzelmeit és újra a játékra koncentrál. Az ellenfél beszólásai már egyáltalán nem bosszantják fel, ha az első két passz sikerül, az lelkesíti, lendületet ad játékának. Edzőjétől rengeteg biztatást kap, és oda teszi magát edzéseken, ahol rengeteg taktikai elemet is tanulnak.

Büszkék vagyunk arra, hogy Ábel pályafutásának részesei lehettünk az indulásnál, a továbbiakban pedig szorítunk neki, hogy megvalósíthassa álmait!

Hajrá Ábel, Hajrá Mogyoród! Hajrá KSK!

T.F.E.